Beszéljünk egy kicsit az Anti-Cheat rendszerekről

Utánajártunk, mit kell tudni a VAC-ról, az ESL Wire-ről és a többiekről.

Sajnos sűrűn hallunk, látunk, olvasunk a Counter Strike-kal kapcsolatban a csalásról. Az elmúlt években több Anti-Cheat rendszer is megjelent ez ellen, de vajon hogyan működnek, mennyire hatékonyak ezek a rendszerek? Ebbe próbálunk betekintést nyújtani most nektek az aktuális magyar eset kapcsán.

A különböző megoldásokat, melyeket azért fejlesztenek, hogy felfedezzék a csalásra alkalmas kódokat, programokat, összefoglaló néven Anti-Cheatnek nevezzük. Ilyen rendszerrel többek között a Valve, az ESL, az ESEA, a CEVO és a FaceIT is rendelkezik. Ezeket két csoportra bonthatjuk aszerint, hogy az kliens –tehát a játékos gépén futó program pl. ESL Wire, ESEA, CEVO-, vagy szerver oldali – pl. VAC, FaceIT- megoldás. A kettő közötti különbséget abban kell keresni, hogy amíg az előbbi mindenhez hozzáfér, ahol a csalás előfordulhat, például a memóriához és a processzorhoz, utóbbi csak a játékhoz szorosan kötődő fájlokat képes ellenőrizni.

Jogos a kérdés, hogy mégis honnan, hogyan, szerezhetők be a csalások. Nos, nyilván sokféle terjed a neten, amikbe könnyen beleakadhatunk, többnyire ingyenesek is. Azonban óva intenénk mindenkit, hiszen, ha bárki számára letölthető egy cheat, akkor az felkeltette már az Anti-Cheat fejlesztők figyelmét is, tehát könnyen és gyorsan lebukhatunk velük online meccseken.

Kép forrása

Biztosan hallottatok már KQLY-ról, aki online és LAN versenyen egyaránt csalt. Erre csak is akkor lehet képes valaki, ha egy igazán komoly, profi csalást használ. Egy ilyen cheat akár több ezer euróba is kerülhet, hiszen egyedi és kevesen tudnak a kód létezéséről, a fejlesztője és üzlete biztonsága érdekében. Ezek a csalások a rendszer mélyebb rétegeibe épülnek be és ott is futnak. Szerencsére a legtöbb program felfedezi ezeket, nincs ok aggodalomra.

Sokkal komolyabb problémát jelent, ha a fejlesztő, minden korábbi csalástól függetlenül, egy nulláról írt kóddal rukkol elő vásárló közönsége számára. Ezek felfedése már gondokat szül az anti-cheateknek, hiszen ismeretlen a program, másképp viselkedhet, mint az eddigiek, ezzel nehezítve a munkájukat. A fejlesztő pedig könnyedén bevédheti magát, hiszen az a szűk kör, aki megvásárolja amúgy rendkívül magas áron a programot, nagyon csekély eséllyel fogja feldobni vagy továbbadni a terméket. Az online csalások kivédésében a legnehezebb az, hogy az Anti-Cheat szoftverek mindig lemaradásban lesznek a cheatek készítőivel szemben, mivel nem tudják megjósolni, hogy milyen kódot ír XY programozó, az mire lesz képes, mit fog kihasználni stb.

Offline rendezvényeken hátrányba kerülnek a csalók, hiszen sokkal egyszerűbb megelőzni azt, hogy a játékosok csaljanak. Ilyenkor a legfontosabb az, hogy a perifériákat, számítógépeket, hálózatot ellenőrzés alatt tartsák a szervezők, és ne hagyják, hogy egyéb csalásra alkalmas eszközt – pl. adathordozókat- a játékosok használhassanak.

Az Anti-Cheatek tévedhetetlensége is megkérdőjeleződhet sokakban, hiszen legtöbbjük automatikusan, emberi felügyelet nélkül bannol játékosokat. A VAC esetében a tévedés nagyon ritkán előfordulhat, de valahol 0.1% alatt lehet a jogtalanul kibannoltak száma, ami igencsak elenyésző.

Ezzel szemben pl. az ESL Wire csak akkor bannolja ki a játékost, ha 100%-ig bizonyítható, hogy az illető csalt. Itt már embereket is bevonnak a folyamatba, akik a Wire jelzését vizsgálják ki, és ha szükséges, akkor egy futó meccsről is kickelik az illetőt.

Az ESL Wire-rel tulajdonképpen eljutottunk az egyik legfrissebb botrányhoz, a Mat1-ügyhöz. A napokban bannolta őt az ESL két évre, amiért a SEC kvalifikációs meccsén csalt. Sajnos csak az ESL tudja azt teljes egészében, hogy pontosan hogyan állapítják meg valakiről a csalás tényét, így csak a hivatalos ESL Anticheat leírásból indulhatunk ki. Ebben egy adatgyűjtési folyamatról olvashatunk, melyet elemzések követnek. Ha 100% bizonyítható, hogy a játékos csalt, akkor bannol a rendszer. De az illető sosem fog tájékoztatást szerezni arról, hogy melyik meccsen bukott le, szóval, ha úgy is tűnik egy meccsen, hogy az ESL Anticheat nem fedte fel a csalást, akkor sem érdemes elbízni magunkat. Sajnos ezen túl semmi sem nyilvános a programról, tehát nem lehet megmondani azt sem, hogy a Wire akkor is érzékeli-e a csalást, ha az nem fut, de a gépen rajta van.

Tény és való, hogy a jövőben sem lesz könnyebb a csalók elleni harc, hiszen amint megbukik egy program, kettő jön a helyére. A leghatékonyabb megoldás az összefogás lenne a különböző cégek között, de erre nem sok esély van, hiszen a marketingjük fontos elemét képezi az, hogy kinek van a jobb Anti-Cheat-je, ami több csalást és hatékonyabban fog fel, mint más, a piacon lévő megoldás. Csak reménykedhetünk benne, hogy egyszer sikerül a cheaterek számát annyira visszaszorítani, hogy az ne okozzon fejfájást sem az átlag, sem a profi játékosok között.

Tetszett a cikk? Kövesd az Esport1-et Facebook-on!